madarak





kép innen van

A sárgarigó régiesen aranymálinkó (Oriolus oriolus). Egész európában és nyugat-ázsiában előfordul. A természetes élőhelye, ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van.Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezetük ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is
kép innen van

A gyurgyalag (Merops apiaster)A Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírik terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-afrikában is.Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g.

Rovarevő specialistaként többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a nevük is sejtetni engedi darazsakat és méheket is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat, mielőtt lenyelnék őket. A gyurgyalagot a méhészek valószínűleg kiirtanák, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a telep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket.

Télen akár 2500-10.500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkuzásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkoznak.

A meredek lösz vagy homokfalban telepesen fészkel. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Általában 5-6 gömb alakú fehér tojást rak. A fiókák jellegzetes vérszívója a nevű ektoparazita légy.

Sokszor a homokkitermelés teremti meg számára az alkalmas fészkelőhelyeket. Másrészt a költési időben végzett homokbányászat gyakran elpusztítja a tojásokat vagy fiókákat.

Szöveg a Wikipédiáról, , innen és innen.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

hány az óra Vekker úr?

Rendszeres olvasók

Üzemeltető: Blogger.

eddigi látogatóim száma

kik néznek meg 2011. január 22. óta...

Most hányan néznek